bá!

Lassan összeszámolni sem tudom már, hogy hányszor írtam szeretett autóm kipufójáról valamilyen kontextusban:
Szétment, felakadt, szétment megint felakad megint.

A fém az nem viccel ha rozsdásodásról van szó. Több helyen megrepedt a csőkígyó, és baromi nagy hőingásnak és persze annak köszönhetően, hogy ha bármennyi kis eső esik, azonnal felverik a kerekek a kipufoóra. A repedésektől azonnal elindul a rohadás, ami szisztematikusan pusztít mindent. Nincs mese, műteni kell: SURGERY!

Ugye emlékszünk erre a képre:

A képen látható, hogy én próbálkoztam ugyan tehermentesíteni a kipufogó csonkot, hogy inkább a drótókon ugráljon a hátsó dob, és ne szakadjon ki teljesen a kipufogó csonk... Azon túl hogy baromi kevés felfogató pont van a Ford alján, arra is rá kellett jöjjek, hogy  milyen hangosan tud csörömpölni a feldrótozott hátsó dob amíg vígan ficánkol a drótok között.

Azon meg talán ne is lepődjünk meg, hogy beszélgetni, vagy halk zenét hallgatni teljesen felesleges erőfeszítés lett az autó 5 méteres körzetében. Alacsony fordulatszámon dörmögött (ezt mondjuk szerettem), közepesen sípolt, magas fordulaton meg ordított, a számolatlan helyen lyukas csövekből kiszökő gáz.

Mértéktelen ostobaságomnak hála, már sokadszorra hagytam veszni az adataimat, és tetemes fotógyűjteményemet, így most SE tudok mutatni képet arról, hogy a kipufogócsok végül TELJESEN kiszakadt a dobból, így szüntetve meg a a rendszer leghátsó felfüggesztési pontját. Az egész kóceráj 2 elgyötört gumipogácsán himbálódzott a kocsi alatt, miközben persze eleve úgy nézett ki mint valami efuserált hullámvasút.

3 hónapot közlekedtem az autóval így.  Szinte hallom: Miért te p_cs?
No hát azért, mert az egész kipufogó deffektes volt, és az egész rendszert kicserélni bizony nagyon drága mulatság. Ugyan egyre közelebbinek éreztem azt az időpontot amikor végleg letérdel szegény autóm, de valahogy mindvégig felülkerekedett az "ejjráérünkarramég", és csak nem vittem el szakemberhez. Aztán amikor megláttam ezt az kis jövevényt fityegni a hátsó dobból akkor rájöttem, hogy itt tényleg bármelyik pillanatban beüthet a dráma. Hát nem édes? :)

Őszinte leszek: foggalmam sincs mi ez. De kizárásos alapon a hátsó dob belső hangtompításban részt vevő vezetékrendszerének utolsó még nem szublimált darabkája lehet!
A hátsó dobba befut a középső dobból egy cső, és onnan tovább fut a csonk, ami már végül a szabadba eregeti a gőzt...  ...A képek magukért beszélnek, atomjaira van hullva az egés.

A következő -Dromedáros- bejegyzés a az új kipufogó személyemre gyakorolt mélylélektanával foglalkozunk, valamit arról, hogy milyen betyárosan jól néz ki, és hogy mennyibe is fájt ...

Hosszú és eredményes életet!

Nyár van, történik ez-az, készülget pár bejegyzés is, de istenigazából nem történik semmi. Hétköznapi robot, az időjárásra való tekintettel rövidgatyában. Pl. nem vagyok Balatonon pedig nagyon szeretnék ott lenni, és nem vagyok busztulaj, pedig az talán jobban szeretnék lenni.

Tortént az, hogy a ma délutáni ejtőzés során az álmodtam egy olyan cifrát, hogy az szinte megvalósításért kiált!

Az álmom nem szólt másról mint lazán és kényelmesen ültem az első ajtó legalsó lépcsőjén, a víz meg békéesen nyaldosta a lábszáramat. Buszom nem hullámsírjában pihent , hanem egy padozaton állt, és "kvázi" eggyüt fürdött velem.

Biztos érzték már az t az érzést, amikor egy nagy munka után, vagy egy projekt befejeztével, elkészültekor, körbenéznek és egy jó eső érzés fogja el önöket, hogy "megcsináltam".

No hát ezzel az érzéssel ébredtem akkor: hogy véghez vittem és mos itt van velem és élvezzük az életet.

Kezdek megbolondulni? 

bá!

El kell mondjam, hogy k*rva nagy bajban vagyok, mert egy jópár évvel eltolódott a buszépítős terv beizzításának időpontja, és nem nagyon tudom, hogy addig vajon miről fogok írni.

Álmokból, tervekból elképzelésekből, még most is tele a padlás, és kicsit se szegi kedvem, hogy nem tudom, mikor lesz ez valóság.

A következő dolog futott át az agyamon a minap:
Ha nekem lesz egy 16 és fél méter hosszú buszom, akkor valószínüleg azzal nem fogom tudni megnézni Párizs belvárosát. Nem engednek be, de ha beengednének se férne el egy zsúfoltabb belvárosi környzetben. Egy nagyváros széles sztrádáján áthasítva nem lehet várost nézni. Gondoljuk el, hogy a budapesti Rákóczi úton lépésben cammogna előttünk egy indokolatlanul nagy panorámát kitakaró busz. Dudakoncertet neki!  A széles úton haladni kell, a mellékuton meg nem férün kel. Ha megaz ember meg akar állni, akkor jobb is ha elfelejti a belvárost, mert 16,5 méter egybefüggő, szabad helyet biztos hogy nem fog találni. De ha talál is félhavi fizetése rámegy a parkolócetlire.
Így a megoldás, hogy szükség van a buszon kívül egy alternatív közlekedési eszközre amit kis távokra találtak ki. 
Ez lehet például egy BKV bérlet, egy Smart, 2 robogó, 1 nagy robogó, 2 bringa, vagy ezek teszőleges kombinációja. Mindezekkel az az egy probléma, hogy amíg használaton kívül utaznak a buszon, sok helyet foglalnak el a hasznos élettérből, így csökkentve a busz komfortját. (Nem lenne hely a pezsgőfürdőnek, és a moziszobának se. Elfogadhatatlan!)

Ezért vetődött fel bennem, az a teljesen-tök-triviális kérdés, hogy ha az isten feltaláta a TRAILER-t, akkor miért ne vontathatana a busz eggyet? Talán mert már eleve csuklós? Fontos tudni, hogy jármű dinamikai szempontból a csuklós buszok hátsó része is hasonlóan viselkedik, mint egy közönséges utónfutó.

És ugye ki halott már arról, hogy egy utónfutót egy másik után kötnek? (leszámítva Ausztráliát, ahol 3-4-5 utánfutós szerelványek mennek ezer kilométereket nyílegyenesen, de mi nem Ausztráliában élünk)

A pótkocsi nagy sebesség mellett hajlanos arra, hogy igen apró oldalirányú hatásokra (szél) is már elkezd kószálni jobbra-balra a vontató mögött, rángatva a jármű elülső részét, ha a vezető nem csökkent a sebességet vagy nem korrigál, a növekvő amplitudóval kitérő pótkocsi akár le is szakadhat a vontatóról, kissebb armageddont okozva ezzel a mögöttes autókon. No képzeljük el ezt a hatást 2 utánfutón. A második utánfutót nem egy fixen egyenesen haladó vontató húzza, hanem egy eleve kószálásra hajlanos pótkocsi, ami átadja a saját "bizonytalanságát is második járgánynak.

Persze alacsony sebességen ez nem jelenthet túl nagy gondot, hiszen a pótkocsiban fellépő erő arányosan kissebb, amit a vontató szerkezet könnyedén elvisel, és a kószálás mértéke is jelentéktelen. Ellenben ha lassan megyünk, soha nem jutunk ki az országhatáron kívülre :D

A jármű dinamikai kérdésen túl van még 2 probléma:
Az első, hogy vajon egy 280-as ikarus pótkocsijának a leghátsó része ALKALMAS-e egy vonóhorog felszerelésére, és ha igen, vajon mekkora vontatmányt lehet rákapcsolni? Elbír egy masszívabb trélert is, vagy csk egy zsúrkocsit lehet damillal rákötni? Ennek a kérdésnek a megválaszolására egy szakértő, és valószínóüleg majd jó sok heggeszt fog válaszolni, de ráérünk, mert a harmadik kérdés lényegesebb:

Szabad-e?
Könnyen elképzelhető, hogy Magyarországon eleve tilos csuklós busz seggére vonóhorgot tenni, mert túllépi a maximális szerelvény hosszt, vagy azért tilos, mert a fent említett okok miatt törvényben tiltják, vagy mert ...akármi más indok miatt... nem engedélyezett és kész.

Az utolsó kérdére gyorsan kaphatunk választ a mi kedvenc hivatalunktól: az NKH-tól.

 Alig várom, hogy válaszoljanak.

 Update: Válaszoltak.

Hát így állunk. Megtudtam, hoyg egy "mezei" csukira nem lehetne vonóhorgot tenni.
Mivel terveim között szerepel az átalakítás. -Az átépítés előfeltétele pedig egy szakavatott gépészmérnök (?) gondosan kidolgozott átalakítási terve, éppen még lehet rá esély, hogy a áttervezés során vonóhorog "viselésére" is alkalmassá tehető lesz a szerkezet. Elvégre a terveket az átalakítás előtt kell szentesíteni az NKHval, majd pedig csak egy hitelesített gépjárműlakatos végezheti el a szerkezeti módosításokat.

Tehát örömmel jelentem, ki hogy semmivel nem lettünk okosabbak!

bá!

Téma híjján jöjjék egy kis töltelék! Ismerjék meg kérem, nagy tapsot ... a kulcscsomómnak!

Ecsigázott "Double Decker"-em egyenesen Londonból:

Szép estét mindenkinek

Ha már Ikarus projekt, rágyulladtam a különféle Ikarusos kütyükre, bigyókra, relikviákra. Legtöbbjüket a vatera/teszvesz/eBay triumvirátusról vadásztam.
Agybaj ez de élvezem. Íme az első versenyző, aki egyben a gyüjtemény legfiatalabb tagja.

Don't call me sick, baby!

Ehhehh, ehheh, ehhehh. :-)

Békés és eredményes életet! Rengeteg izgiség történik manapság, így alig marad időm foglalkozni blogom széles rétegeket megszólító tömegével. Mostantól minden másképp lesz. Ugyanolyan ritkán fogok írni, de tök másról, mert az ÉLET közbeszólt és át kell ütemeznem a terveimet.

  Belépett (vissza -be- lépett) az életembe a nő.

Nézzük a száraz tényeket:
Egy hónap múlva 24 éves leszek, ami a mai trendek szerint még harmatos kor ahhoz, hogy az ember érdemben foglakozzon család alapítással, otthonteremtéssel.

Teljesen magamtól valószínüleg én sosse foglalkoznék efféle rebellis gondolatokkal. Ellenben rá kellett ébredjek arra a nem elhanyagolható tényre, hogy egyedül véghez vinni ezt a tervet, noha nem lehetetlen de sokkal unalmasabb, mint valaki társaságában. Az meg elvitathatlan, hogy a végeredményt egyedül birtokolni, és járni a világot egyenesen szar.

Kell egy nő(ez adott), kell valami terv, hogy legyen család, meg hogy legyen valami ház, előtte Fidó kutyával, mögötte meg lehetőleg azokkal a tervekkel amik miatt ez az egész blog létrejött. Kell a nő részéről tolerancia, a részemről meg kompromisszum készség.

Az Ikarus projekt nem egy rövid lefolyású balhé. Nem kevés idő év az amíg összeszedem a pénzt a garázsra, se nem amíg megveszem a buszt, és az is lesz egy szempillantás, amíg véghez viszem az átalakítást magát.

Ha mindezt megúszom hitel felvétel nélkül (nem fogom), akkor utána szabadul fel a fizetésem otthonteremésre, amikor is már bőven benne leszek a 30-as éveimben.

Tehát vagy elkezdem ezt ideje korán, vagy túlkorosan. A nyilvánvaló hátrányok: ha a nő később szül, akkor az addig kibírhatatlan, nagyobb eséllyel lesz beteg a kölök, és nem fog annyit szülni ami elegendő a világuralmi terveim véghezviteléhez, én meg nem szeretnék 50 évesen kamaszkori hiszikkel foglalkozni...

Oké, ez eddig rizsa volt: Mi a f@sz történt és mi fog történni?

Az Ikarus projekt pihen legalább 5 évig. Ami nem jó.
no. 1 oldalbordával elkezdtünk telkeket nézni. Ami jó.

Budapesten nem Pilisen, lakóövezet nem külterület. Fiatalos új lakóközösség nem pedig egy c*gánytanya tőszomszédsága.
Lássuk be, amikor vásároltam Pilist nem volt szempont, hogy oda családi házat húzhassak. Cirka 1 óra autóval onnan a főváros, külterületen van, és nagyon rossz arcúak a szomszédok. Pilis nem alkalmas ház építésre. Elvonulni és dolgozni, egy elsősorban az Ikarus köré épült élet kiszolgálására alkalmas lenne. A helyzet megváltozott; habár a szívemhez nőtt, de kivenni belőle a befektetett pénzt érdemesebb, mint megtartani.

Már csak azért is, mert az a telek amit tervezünk vásárolni, egyszerűen ÚÚÚÚÚNIVERZÁLIS.

A 17. kerület egy újonnan felparcellázott részén van, így úgy gondolom, hogy egy fiatalokból álló, építkezős, lakáshiteles közösség fog települni, így hasonszőrű emberek fognak minket körülvenni.

A telek adottságai tényleg mesések: lapos mint egy üvegasztal  nem kevesebb mint 3 utcára nyílik, 20 méter széles és 40 méter hosszú. 800 négyzetméter az M0 lehajtójától 1 kilométerre van.

• és meglepő módon mégis csendes, szinte falusi hangulatot áraszt.
• Mindkettőnk felmenőihez, sokkal közelebb van, mint Pilis, vagy ahol most lakunk.

Cserébe:

• Drága mint a k*rvaélet.
• Saroktelek (

Tehát a busz nem tud megfordulni rajta, de kit érdekel, ha egyszerűen át tud hajtani rajta, nem?

 A terv ezzel a telekkel az, hogy egy olyan épületeggyütest fogunk felhúzni rá, amiben vannak ilyen dolgok, hogy nappali, meg konyha, meg szobák, meg egy buszgarázs, meg egy dromedárgarázs. Igen pontosan az az eszement tervem van, hogy kombinálom a családi ház klasszikus funkcióit, egy böszme buszgarázzsal. Hát nem pompás?

Így a buszos terv valóban csúszik 5 évet, de legalább megvalósul, és nem is akárhogy valósul meg, mert nem kell féljek majd, hogy elvisznek bármit is az őrizetlen, messzi telekről, egy helyen lesz minden, és mindenki ami fontos.

 Summa summarum: Csütörtökön teszem le a foglalót!

ez

Előre is elnézést kérek minden olyan szakitól, és autószerelőtől, aki _tényleg_ tudja mire való a futómű, én csak amolyan megfigyelőként, szponzorként szerepelek autóm életének jobbra fordításában.

                       Futómű             _

Ha egy egységként kezelnénk ezt a szerkezetet akkor azt mondhatnánk, hogy ez felel majdhogynem mindenért, ami az autó úton való közelekedését elősegíti. Így ha ezzel baj van, mindennel baj van. 

Azonban ha -helyesen- gyüjtőfogalomként tekintünk rá, akkor vesszük észre, hogy egy sor és még egy tucat különféle alkatrészből áll. Messze többől, mint egy farönk 2 kerékkel a végén, ami régen volt, még a szekerek idejében. Ha az emberi anatómiához hasonlítjuk, valahol a "szerv-rendszerek" szintjén helyezkedik el.

Az élet bizony szar kemény, ha az autód futóműve vacak. A szarság faktor terjedhet a "kissé kényelmetlentől" a masszív halálfélelemig, attól függően, hogy milyen a hiba, illetve mennyire van elhanyagolva az autó. Nem arra megy amerre szeretnéd, kanyarban rendszeresen a frászt hozza rád, az istennek se megy egyenesen, A gumi is rendellenesen kopik. (Igen, tud olyat) Elfáradsz, nem élvezed az autózást, és ha hagyod hogy teljesen leronygolódjon, akkor bizonyos esetekben halálfélelm is bejátszik már.

Mint ahogy említettem, "futóműve" már a szekérnek is volt. Az egyszerűek valóban egy tengelyből és 2 kerékből álltak. Az úri hintókon már felfedezhettünk lengéscsillapítást is, ami többnyire 2 egymásnak fordított laprugó volt. Ez a csillapítás az akkoriban elérhető sebességet tekintve bőven elegendő lehetett a kényelemhez.

Ellenben amikor a parasztok seggét is erősen elkezdte rázni az ülés amikor odacsaptak a Táltos füle közé, akkor inkább kitaláltak valamit, mitsem, hogy lassítsanak.
 

Ezért is adatik meg, hogy  mai autókál, már nem ömlik ki a "Kók" a pohártartóból, a kiskölök se ébred fel minden kátyúnál, 200-nál is arra menjünk amerre eredtileg terveztük, eleve MEGYÜNK 200-zal, kormányzott kerekek meg egyfelöl vannak, másfelöl mind egy irányba állnak, stb.
 

Ez az eszköz is folyamatosan kopik és válik pontatlanabbá, ahogy egyre-másra veszi fel a kátyúk okozta ütéseket, illetve ahogy folyamatosan "teszi le az útra" a meghajtó erőt. Nem rendellenes az, hogy alkalmanként ellenőrizni és utánállítani kell. Sőt ha az ember nagy tempóval elkap valami mély kátyút, lehet hogy az az 1 ütés is elég ahhoz, hogy tropára menjen az egész.

Én ekkora láma azért nem voltam... ellenben más szemszögből megközelítve,
sokkal nagyobb. Eleinte, csak az vált feltűnővé, hogy az autó nagy sebességnél és kanyarban (pl autópályán), egy enye rántással picit odébb tette az orrát és beljebb, szűkebb ívben folytatta az utat. A rántások fokozatosan erősödtek és egyre komolyabb meló lett az autót a saját sávjában tartani. Ezzel párhuzamosan szép lassan befellegzett az egyenesjárásnak is. Így  már nem csak kanyarban, hanem az egyenesekben is adott pluszmunkát a járgány. Folyton korrigálni kellett ahogy haladtam. Kicsit jobbra-kicsit balra.

Eljutottunk  odáig, hogy akkor ment kb. egyenesen az autó, amikor 180 fokban el volt fordítva a kormány balra. Illetve olyan durvává váltak az irányváltások, hogy igen sokszor keveredetem ütközés közeli helyzetbe, amikor az autó egyszerűen "rárántotta a kormányt" a mellette haladó autóra. Ekkor ért tetőfokára az egy út alatt begyűjtött nemzetközi jelzések száma is. A jelenségre a legvalószínűbb ok az, az volt, hogy a 2 kerék az idők során kissé egymás felé fordult, és elkezdett összetartani ahelyett, hogy szögpercre pontosan egy irányba néztek volna. Az itt látható mórickarajzon látható, hogy ilyenkor mi történik az autó alatt. A 2 kerék különböző ívet akar bejárni. Az autó csak 1 irányba tud haladni, így a 2 kerék közül mindig csak 1 lesz "domináns". Azt pedig az dönti el, hogy éppen melyik kerékre esik nagyobb súly.

Nos: egyenesen haladva, a 2 kerék között szinte semmi súlykülönbség nincs, és ha van is, akkor egy hirtelen irányváltoztatás biztosan az ellentétes oldali kerékre dobja át egy kis plusz nyomást. Kanyarban a külső íven haladó kereken LENNE a súly nagyrésze, ha a futómű eredeti feladata nem az lenne, hogy még ilyenkor is megpróbálja kiegyenlíteni a terhelést.
A végeredmény, hogy az autó "nem tud dönteni" hogy melyik íven fusson, össze-vissza rángat, dobál, pattog.
Nem kellemes.

Egy ilyen autót vezetni förtelmes; és ezen még az a tény sem változtat, hogy fekete. Küzdesz, hogy eljuss végcélig. Közben félsz, hogy balesetet okozol, vagy hogy mikor törik ki a gömbcsukló, és térdel le a járgány.

Miután felvázoltam, hogy milyen baromi veszélyes rossz futóművel közelekdni, elmondanám, hogy a probléma megoldása valami végtelenül egyszerű.
Ha van egy autód, tartsd karban bazz'

Vigyük futóműveshez.  Visszatérve az orvosi példához, az autószerelő olyan mint az általános sebész (Na ki nézte végig az összes Vészhelyzetet?!) a futóműves, meg olyan mint pl egy szemovros. Specializálódott.

Az ilyen munkát azért nem az "autószerelők" végzik, mert ide sok speciális szerszám kell. Műszeres mérésekkel kell szögre pontosan beállítani a kerekeket. Az értékek meg autó típusonként változóak, Az autót meg kell emelni , mindenféle forgatópadok kellenek, stb. Egy autószerelő ha nem invesztál be külön ilyen eszközökre, akkor max szemre tudja belőni az meg ugye bajos... Nem csak holmi párhuzamos, függőleges, merőleges móka ez.

Térjünk a tárgyra:
Egy (kettő) futóműves felkeresése után kiderült, hogy 45 000 forintnyi alkatrészt kell lecserélni Dromedáron, hogy ne csavarodjak fel igen hamar egy útmenti fára. Úgy véltem, hogy ha leveszem az ijesztgetést, és a maradék tanácsot még elosztom kettővel, akkor is elég riasztó az a tény, hogy szeretett autómat ha nem javíttatom meg akkor a 45 ezerből gyorsan csinálhatok egy totálkárt is.  ()

No hát a következő dolgok lettek cserélve:

• Alsó lengőkarok és a velük egybe szegecselt gömbcsuklók.
  A lengőkarral sok baj nem lett volna, ellenben a Ford ennél a típusnél viccesen egybe szegecselte őket a gömbcsuklóval ami viszont igencsak beteg volt már. Csak a gömbcsuklót pont annyival lett volna olcsóbb lecserélni, mint amennyivel drágább lett volna a szerelés, és persze harmad annyira se lett volna tartós.
• A stabilizátor pálca, ami arra szolgál, hogy kanyarodáskor az ellekező oldal kerék is leszorítva maradjon az úton.
• Pár gumibigyó, szaknyelven szólva szilentblokk

A szerelés menetéről szakérteni nem igazán tudok, meg talán nem is nagyon van mit. Egyesével kiépítették a régi alkatrészeket, majd ellentétes sorrendben beépítették az újakat

Lekerül a féltengelyről, a féktárcsa agy , ami körül ott van maga a tárcsa is. A féltengelyen keresztül érkezik a hajtás a motortól, a középen látható gumiharang a gömbcsuklót takarja, amik miatt tud együt mozogni a kanyarodó kerekekkel.
Egy művészfotó a keréktárcsáról. Bal oldalt látható fékbetét ház, ahol a tényleges fékezőhatás kialakul.
A régi lengőkar elbúcsúzik. A kép bal felső sarkában a lengéscsillapítót láthatjuk...
A képen, a 2régi lengőkar, míg a zacsiban ott várakozik az új. a 2 kivénhedt stabilizátor pálca látható, illetve a képen elrejtettem egy kereket is. Megfigyelhető, a karok végén gumiba ágyazott függőleges "csap". Na ezek a gömbcsuklók. Ezekkel volt baj, és a képen is látható, hogy nem cserélhető a lengőkar nélkül. A másik 2 bogyó az a 2 gumibetét, (szilent blokk) ami megakadájozza, hogy fém a fémhez csapódjon, így téve halkabbá a működést.
Az új lengőkar látható, amint épp elfoglalta a posztját. a zöld csík jelzi a gömbcsulkót.   Itt már a féltengely végére újra rá van tolva a' agy.
Következik végül a stabilizátor pálca. Ezzel a szerelés be is fejeződött, következhet a már patent futómű, beállítása.

A beállítás, mint a bejegyzés elején utaltam is rá, mérőműszerekkel történik. (Minden bizonnyal számtalan fajta beállító műszer van, én azt írom le amivel az enyémet csinálták.)

Mind a 4 kerékre rögzítenek egy giroszkópos eszközt, ami rádiós kapcsolatban áll, egy számítógépen álló szoftverrel. A szoftverbe beállítják az éppen javított autó típusát, az pedig folyamatosa kijelzi a szerelőnek, hogy merre kell állítja a kereket, melyik az a pont ahol a csavarok meghúzásával rögzítheti a pozíciót.

 Leírva nem bonyolult, megcsinálni se lehetett sokkal több, mert 5 perc alatt megvolt.

Az első keréknél	Tájkép	A hátsó keréknél

Hát ennyi volt. A konklúziót levonnám, és meleg jótanácsként elosztanám minden jampinak, aki azt gondolja, hogy neki kell egy autó:
Ha van egy autód, tartsd karban bazz'

Utóirat:
A szerelés alatt volt alkalmam fotózni alulról:

Kis alkatrészhatározó #1	Kis alkatrészhatározó #2

bá!

Egy igen rövid bejegyzéssel lepném meg a nagyérdeműt:
Egy ~200 négyzetméteres garázst
a.) felépíteni nem kis dolog.
b.) nem lehet titokban tartani.

Ezért valószínüleg le kell majd papírozzam Pilis önkormányzatával, építési engedélyért kell majd folyamodjak, szakember kell megtervezze majd.

Ezt a folyamatot indítottam most meg egy kellemesen smúzos levéllel:

A válasz valószínűleg elkeserítően cudar lesz, mert alighanem olyan nevetségesen alacsony beépíthetőségi alapterületet fognak közölni, amire még egy fészert se lehetne felhúzni, nemhogy egy garázst... Meglátjuk.