Mániám kezdetben buszos szakanyagok gyűtésére korlátozódott, de azután, hogy egyszer beírtam a vatera keresőjébe az "Ikarus" szót, kinyílt előttem a világ! Brutális mennyiségű cuccot tvásárolhat az ember, hasznos és a haszontalan kategóriából egyaránt. Valószínüleg már motortartó bakom is lenne (nyilván hasznos egy 3. emelti garzonban) ha nem lenne egyetlen természetes gátam, a fizetésem pont akkora, hogy a túlságosan nagy f_szságokat azért még ne üssem le. Cserébe számolatlan nekem kedves kütyüt és kacatot ütöttem már le, a már bemutatott párnától, a k_rvasok, kitűzőn át, a különböző autóbuszokkal kapcsolatos szakkönyvekig. Utána természetesen utána csillgó szemekkel figyeltem a postaládát, hogy vajon megjött-már, megjött-már? Az Ikarusos dokumentációkat IS megosztom majd, természetesen,de még nem sikerült rendszereznem mindent. A most bemutatott relikvia ellenben nem a Vateráról érkezett, hanem a mániámat csendes kuncogással nyugtázó volt kollegáimtól. akik búcsúajándékként nyújtották át ezt a makettet volt munkahelyem utolsó napján. Életre szóló emléket kaptam tőlük. Ikarus 280 makett Tudni kell, hogy az ilyen makettek nem filléres tételek. Habár aki akar, talál hibát a makett valósághűségén (bőven), nagyon kis szép darab ez. Nem 1. osztályú halálpontos rézmakett beszélünk persze, az olyanokban a vezető bajuszát is szálakból építik össze, ennek megfelelő az áruk is amik súlyos tízezrekben mérhetőek. Természetesn a díszpáholyt ő foglalja el otthon. | |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.