bú!

A blog háttérszínei ugyan feleslegessé teszik, de ez bizony egy fekete kerestes bejegyzés.
Dromedár lebénult és egy hosszú ideig nem is fog tapra állni. Meguntam foltozni az öreget.  A mondás azt tartja, hogy azért jó az öreg a háznál... sokba volt. Sok volt a benzin és sok volt a javítás. Kevés a konfort, és a szép pillanatok ellenére sok a rozsda. Egyre nehezebb volt emelt fővel állni mellette, fájt látni ahogy csúszik lefele a lejtőn. Márciusban töltötte a 18. évét, masszív életet élt, és mostanra annyira elfáradt, hogy senkinek nem volt jó őt aktív szolgálatban tartani.

  A sztori rövid  
Az M0-n elkezdett ráfogni a fék a bal első tárcsára. Folytassam vagy kitalálják?
Folytatom, csak a dokumentáció miatt is. A fékezés nem más, mint mozgási energia hőenergiává alakítása, a féktárcsa fékhatás kifejtése közben több száz fokosra hevül, majd hül míg az autó el nem ér egy újabb szakaszra ahol lassítani kell.
(Tehát NEM arra van tervezve, hogy folyamatosan lassítsa az autót.)

Ha egy haladó autóban elkezd fogni a fék, a tárcsa túlhevül, majd minden körülötte lévő dolog is elkezd irgalmatlanuil túlhevülni. Észleljék a képeket kedvükre:

Az emberk ugyebár azért autózik, hogy időben odaérjen "helyekre". No hát a hiba ide, melegedő fék oda. Időre beértem dolgozni. Majd elsírtam magam amikor megláttam a bal eggyest.
A szinterezett felniről leégett a festék... Titszta mázli, hogy a gumi gyulladási hőfokát nem érte el, az lett volna az igazán parádés.

Öröm az ürömben, hogy sok nagyon fura arcot láthattam, amint a rotyogó dísztárcsámat vegzálták a nagykörúton...

A végeredmény az lett, hogy kivonattam Dromedárt a forgalomból, és nekiállok a teljes felújításnak: szép lassan, ahogy csurran pár forint.

Erőforrás ügyben már van mesélnivalóm :)