Ilyen az, amikor alkalmad nyílik orálisan kényeztetni az életet.

A kezemben volt érted? Megvolt "A telek". Széles, 2 utcára nyíló, villany előtte, pici alap rajta, ott volt gaz rajta ahol kellett lennie.

Aznap foglalózás. Öröm. Mámor. Pompa. Részletekbe nem menően, a tulajdonos előrevetített némi bonyodalmat, de ez nem vont le semmit abból a "lelki megnyugvásból" amit az a tény jelentett, hogy vége a keresgélésnek. Csak idő kérdése (belátható idő), és lehet állítani a villanypóznát, épülhet a garázs.

No hát az a "némi probléma" igen profi módon meg lett beszélve és ilyen formán nem is aggódtam miatta. A tulajdonos felvázolta hogy mi a baj, mi és mikor fog történni, mikorra leszünk készen. Node az élet közbeszólt, az ügyvéd kihátrált, valaki külföldre ment, a nyitvatartási idő megváltozott... az idő telt. Majd egy szomorú esős délelőttön jött a telefon, hogy bizony nem lesz nekem telkem.

A probléma amiről azt gondolta a tulaj, és az összes érintett, megoldhatatlannak bizonyult. Bizony a telek fele még mindig az ősrégi tulajdonos nevén van, és hallani sem akar egy új adásvételi szerződésről. + kiderült, hogy a telek 100%-a bizonsági zónában fekszik, és egy kerti WCt annyit sem építhetek rá... Tudniilik, a telek közvetlenül az M1-es autópálya zajvédő korlátjai mögött feküdt.

Nos ez nettó 1 hónapot vett el abból az időből, hogy keressek, nézelődjek, bármit is haladjak. És azután, hogy kiderül, hogy valóban hiábavalónak bizonyul a várakozás, igen hervasztólag hat az emberre.

The search continues...Stay tuned