bá!

Tiszteletem a nagyérdeműnek. Nem kimondottan szeretem az évértékelő, összegző írásokat. Többnyire átcsapnak ömlengésbe, amit az év végi ünnepek meg szoktak fejelni egy marék giccsel is. Most írnék egy ilyet.
Miért? Mert nem történt semmi ami megtöltene akár 2 bejegyzést, nem hoyg többet!

 

El szeretném mondani, hogy a tavaj novemberben nagy gonddal ültetett csodasövény gondozás híjján kiszáradt, a maradék a csapadékos ősz miatt kirohadt a fenébe, végül eggyé vált a gazzal, és mindörökké elveszett. Pontosan 65 ezret buktam az akción és ami a legrosszabb, hogy nem tudom rákenni senkire, mert egyedül én nem mentem ki locsolni. ... Egyáltalán hogy a f@szba' képzeltem, hogy 60 km-ről sikerrel fogok meggyökereztetni egy olyan növényt ami kezdésnek majdhogynem napi gondoskodást követel?

Lapozzunk. Nem szeretek ilyesmiről írni, mert habár értékes tanulsággal szolgál , ami minden bizonnyal hasznos ha projekt jövőjére gondolok, bosszantó és kifejezetten költséges.

Ebben az évben 2 említésre méltő dolog történt:

• Szervezett fűnyírás
• Villanyoszlopok megjelenése

Szervezett fűnyírás: Miután a szomszéd megelégelte, hogy szarok a birtokra és a rajta tenyésző parlagfűre, telefonált, hogy bizony jöjjek már mert ha ezt meglátja valaki az önkormányzatról, az bizony sokkal drágább tanulság lesz, mint 1000 tő csodasövény.
Fél méter magas szavannával találtuk szembe magunkat, 2 autóval 3 fűnyíróval 3 fővel indultunk harcba, és 80%-os sikerrel felszámoltuk a Baktérítőnél lévő területekre jellemző flórát.

Egész nap eltartott a munka, és természetesen az aznapi átlaghőmérséklet volt az egyik legmagasabb az évszakban, 28-30 C° körül lehetett. A benzines fűnyírót valószínüleg hengerfejesre hajtottam. Egyrészt mutáns vérszomjas fű nőtt oda, másrészt olyannyira megerősödöt, hogy be kellett vetnünk a tartalékos kaszát is... és azzal is alig bírtuk. Pedig azt úgy tudom pont ilyesmire találták ki. A szerelő figyelmeztetett, hogy legközelebb a fűnyírómat az utolsó táncra viszem, és inkább préseljek ki belőle minden extra üzemórát, utána meg hagyjam elporladni.  Emlékeznek a költséges tanulságokra? Na ez a fűnyírós sztori is egy ilyen volt.

Élveztem az aznapi munkát, de azért örültem amikor elindultuk haza. És megfogadtam, megfogadom, hogy 2011-ben sokkal tisztességesebb gazdája leszek első birtokomnak.

Képek alant:

Ez a látvány fogadta a bevetési osztagot.

A családi autó zöld. Bár ha hupilila lenne, se látszana a gaztól.

Ez a kép szemlélteti legjobban a szavanna jellegét a teleknek.

Legkedvesebb édesanyám, amint éppen a pokolba kíván...

State of the Art

Körbevégva.

...

Villanyoszlopok megjelenése: Hoppá mi? Mikor vettem fel a DÉMÁSZ-szal a kapcsoltatot? 1 éve? Az előző Pilissel foglalkozó bejegyzésemben, meg is írtam nyomban, hogy informáltak, a hálózatbővítési munkák befejeztéről. Novemberben a műszaki átadás alkalmával volt alkalmam személyesen megbizonyosodni, hogy villanyoszlopok állnak végig az utcában, és megjelent a telkem előtt egy doboz, amibe majd a villanyórám fog kerülni. AZ ENYÉM! :)
Üröm az örömben, hogy közvilágítás nincs az oszlopokon, de belegondolva aligha várható el az önkormányzattól, hogy kivilágítsanak egy utcát aminek neve sincs, és nem is laknak ott.

Biztos lejegyeztem az előző bejegyzésemben is, de ha nem, megteszem itt is: Ha kész a munka az csak eggyet jelenthet: Fizetni kell. Méghozzá nem is keveset. Pánikba estem, és elkezdtem brutál módon tartalékolni. Valahogy visszatartottam a dajdajozást 2 egész  hónapig. Így meglett becsült összköltség kétharmada. (Tudok én kenyeren és vízen is élni, csak nem szeretek.)

December közepére meg is érkezett -mint afféle karácsonyi ajándék- a Démász 2 csekkje, az egyik 68, a másik 72 ezer forintról. Mifene? Nem erről volt szó! 240 -280 ezres kötséget jósoltak, erre kinyomják a szemem sz@ros 140 ezerrel?! Nos, ha elosztottan kell fizetnem, az egy igazán kedves gesztus, mégha holmi bürokratikus eljárás eredménye is, Ha meg elfelejtik elkérni a maradékot akkor Viva la Démász. (Najó, erre nem sok esélyt látok, de gondoltam azért megemlítem)

Ne tévesszen meg senkit, a fent látható képsor, 4 hónappal korábban készült, mint a ez a sorozat. Szintén kedves szomszédom közreműködésének köszönhetően, egy helyi traktoros levágta a füvet.

Íme a mérnöki pontossággal függőbe állíttt betonoszlop, illetve az újdonság: Egy villanydoboz.

bla bla bla

Az utcán lengőkábelen jön a delej, oszloptól-oszlopig, ellenben az telekhez a lekötés az földkábelen jut el a dobozig.

denagy

Művész vagyok, ezért nem tudtam ellenállni a kisértésnek, hogy elkattintsak egy egész fotót, hogy bemutathassam a vidéki szunnydást.

State of the Art  no.2