Mint általában, most is alultájékozottan fogtam bele ebbe a nagy motorátépítős munkafolyamatba, és volt szerencsém olyan pénznyelőkbe belefutni, hogy szép volt nézni.

Kedvenc autószerelőm, miután leraktam nála az új motort és kicsit összerendezte a grátiszként kapott alkatrészeket, összeírta, hogy mi hiányzik és mi van raktáron, elóállt egy olyan kívánságlistával amilyennel csak az igazán elszánt gyerekek írnak Karácsonykor a Jézuskának.

Már az második tétel lediktálásakor elszállt minden reményem, hogy a motor egyhamar üzemelni fogom látni, és mire a végére értem, már abban is biztos voltam, hogy 2011 nem az az év lesz amikor az a főtengely önerőből megpördül. Képzeljék el azt az abszurd helyzetet, hogy az autószerelő egy informatikusnak kell elmagyarázza, hogy milyen alakú motortartó bakot kell vegyen, aki ráadásul 30 km-re lakik onnan, és tömegközlekedéssel másfél óra alatt jut oda. Borítékolható a bukás.
 

 No, hát cirka 2 hónap alatt, istentelenül sok bontót, jóakarót, klubtársat megjárva, megtaláltam az összes motortartó bakot ami nélkül nem lehetett továbbhaladni, tekintve mindnek hiánytalanul meg kellett lennie, hogy beemelhessük a vasat a kaszniba.

26 500 Forint Ezzel talán mindent elmondtam...

 Volt még úgy 30-35 ezer forintnyi kütyü és alkatrész vegyesen bontókból és újonnan, amik beleugrottak a motorba, (termosztátház például), mindazért, hogy közelebb hozzuk a a szent tömböt a beindíthatósághoz.
Ellenben a zseton elfogyott, Dromedár meg csak állt, és állt ott mint az árvagyerek, kedvenc szerelőm meg kezdte unni, hogy már a második nyarat rohad a kertjében egy halottaskocsi (ugye a fényezés is ott készült), és nemrégiben szólt, hogy vagy munkát hozzak rá, vagy vigyem el, mert nem tud kényelmesen dolgozni a műhelyében.

Nincs mese, vontatunk.

No hát ennyit tesz 4 hónap állás... kosz, rozsda, beázás. Vontatásra előkészítve, akkumlátor bekötve, hogy lehessen vészvillogni, és indexelni. vonókötél megfeszítve.

A vonójárművel kedves édesapám vezette.Olyan hosszú vontatókötelet hagytunk amennyit tudunk. Talán felesleges is megemlíteni, hogy üzemelő motor nélkül, nincs fékrásegítés se, így mindenféle lassulást a Dromedáron nyers erőből kellett megoldani.  Rettegtem az első lejtő előtt. Kiderült végül, hogy alaptalanul. Egyrészt nem vontattunk gyorsan, 40km/h volt talán a csúcssebesség, alatta meg 2 lábbal taposva még az épp fékezetlen vontatójárművet is álló helyzteben tudtam tartani. Beteges, hogy még akkor is gyermeteg módon élvezem az autózást, ha épp nem önerőből közlekedünk Dromedárral.

Persze, a rövid zöldidővel rendelkező lámpáknál okoztunk egy kis feltűnést, és ezzel megeggyzező mennyiségű káromkodást. Innen üzenem, hogy: Ezen a képen éppen állunk, éppen egy lejtő, a vontató nem fékez, ellenben én 2 lábbal is. És állunk banyek.

A dolog pikantériája még, hogy pl. csak 1 féltengely volt a helyén, így még az álló motor energiaelnyelésében sem bízhattam. Ha valami hirtelen megállt volna előttünk, garantált lett volna a baleset. DE nem így történt! Sértetlenül meérkeztünk az ÚJ szerelőhöz, a 17 kerület egy csendes részébe, ahol tárt karokkal vártak. Arnold Escort specialista, Escort klubtag, nem zavarja hogy ott áll szegény Dromedár, és lelkes : ] 1 hónap, és szerintem a saját lábán fog elmenni az első tesztkörre.