Nos, július eleje van, reggel, tombol a nyár, a kezemben meg minden hasznos alkatrész, szívem hevesen ver, a szél belekap a hajamba, és valahol egy harmónika hangja szól. Becsöngetek kedvenc autószerelőmhöz. Ma belefogok a nagy munkába!

1 óra múlva már tudtam hogyan kell a gittet keverni, milyen arányban, és mi az a mozdulat amitől 2 hétig izomlázam lesz.

Fogod a gittet, rápöttyintesz egy kis aktivátort, összekevered, majd szépen felsimítod a horpadásba. 2 dologra van szükség ehhez, egy lehetőleg tiszta egyenes felületre, ahova ki tudod venni a kübliből a gittet és össze tudod rajta keverni az "aktivátorjával", illetve egy simagtó lap, (Kódnév: "spakni"), amivel felviszed a felületre az összekevert gittet.

No amit ezen a képen látunk, az majdnem megegyezik azzal amit én csináltam. Nem vörös, hanem fehér felületen dolgoztam, nem volt ilyen csinos keverő lapom, hanem egy össze-vissza hajtogatott alumínium lapon kevergettem a gittet. (Nem mintha ügyesebb lettem volna ha valami profi cuccot használok...) Ellenben alkarom hasonlóan szőrős.

A feladat igazából egyszerű, ám van egy pár buktató ami miatt mégis csak létezik a "fényező" szakma, és nem ezermester családapák fújják az autókat a hátsó kertben... Ha suta vagy (vagy kezdő) nem veszed észre a kicsi gödröket. A tapasztalt mentorod meg közvetlen azután tapossa porrá a büszkeséged miután megdöngeted a melled, hogy "ez a rész kész", mutat még 6 pirinyó gödröt, hogy akkor lesz kész ha azok is simák lesznek.

Tudniillik a friss fényezés kegyetlenül felhívja a figyelmet a nem tökéletesen síma felületre, és "minden gödröt kidob", ezért kell nagyon alaposnak lenni.

A kettes számű meglepetés akkor ért, amikor úgy gondoltam, hogy elkezdem megcsiszolni az első adag gittet. Az egy dolog, hogy irgalmatlanul gyorsan köt (30 fok árnyékban, a fém, amire kentem az kb 50 fok lehetett, és nem volt árnyékban) Gyorsan, de kőkeményre. Csiszolgattál már vasat? Jó érzés! A csiszoló papíron ugyan látni a port, amit lehoz, de meg kell küzdeni minden egyes tizedmilliméterért!

Egy hátránya van: hatalmas tempóban eszi a csiszolópapírt. No nem mintha kézzel kevesebb fogyott volna, de a cuccal legalább gyorsabban haladsz. No nem ELÉG gyorsan, de gyorsabban mint kézzel.

Nem is tudom hány négyzetméter csiszolópapírt használtam el míg végre elkészült az a felület, amit már nem szégyeltem. És mivel kis kezdő voltam, rengeteg segítséget kaptam kedvenc autószerelőmtől, aki olykor(többször) jött, és a nagyon reménytelen területekkel besegített.

Há' mer' voltak nagyon reménytelen területek. Egyik kedvencem volt, amikor egy kis dudort kellett beljebb ütni. FINÓÓÓMAN. No mivel a finom puffogtatásra nem reagált, a közbenső méretű kalapácsot kihagyva rásóztam egy nagy döggel... azt hiszem 6 réteg gittel tudtam feltölteni a keletkezett krátert.
A benzintöltő sapka alatt új fém volt (akkor még nem egész 1 hónapos) mivel az előttes elrohadt, az új meg a lakatos legnagyobb erőfeszítései ellenére se passzol 100%-an, így ott volt munka bőven. mögötte nemsokkal egy csinos kis  völgyet kellett kigittelni, gondolom nekitolattak  ...mely során egy negyed négyzetméteren beljebb költözött a fém. Mivel nagy volt a horpadás, és nem volt éles a széle nem törődtek vele.

No hát szép móka volt, nem is tudom rendszerezetten leírni, mert kb 1 hónapig tartott ez változó lelkesedéssel, kórház látogatással és jó sok b*zm*ggel.
Melyet egy "kész vagyok" zárt le.